A hit kényszerében élve

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. 1Péter 1: 5-7

A hited próbái soha nem előre bejelentett események. Légy bármilyen fontos ember, bármilyen zsúfolt határidőnapló tulajdonosa, mond ki napjában akárhányszor: már nincs egy szabad perced sem, a próbák mindig rád találnak, megtalálnak. Kiszakítják maguknak az időt, az odafigyelést. Nincs kibúvó, nincs menedék, nincs felmentés, elnapolás... Végig kell őket harcolnod, vagy el kell buknod bennük: köztes megoldásaid, arany középútjaid, kompromisszumaid nem fogod megtalálni.

A hited, soha nem az, amit egy kényelmes karosszékben, bibliádat lapozgatva, egy konferencián lelkesen énekelve, tapsolva, vagy egy igehirdetést hallgatva, helyeslő bólogatás, vagy kritikus fejcsóválás közben érzel. A hited soha nem az, amit bölcselkedve előadsz, miközben elmerülsz a saját kiválóságod felett érzett büszkeségben. A hited mindig az (mértékét, erejét, munkáját illetően), ami a kritikus helyzetekben jellemez téged. Ahogyan reagálsz, ahogyan fogadod az eseményeket, ahogyan szólsz, lépsz, ahová fordulsz, kiáltasz segítségért. Ahogyan szeretni tudsz, bár sajogva fáj minden, mert megloptak, megvertek, átvertek, ahogyan mosolyogsz, pedig belül ordítva sikolt minden, ahogyan tűrsz türelmesen, pedig legszívesebben szétrúgnád mindazt, ami bekerített. És közben nem hazudsz! Nem „viselkedsz", nem rejted magad hazugabbnál hazugabb álarcok mögé, és nem bohóckodsz egy öngyilkos szerepet alakítva.

Keresztyén életed kulcskérdése a hited. Ne lepődj meg azon, ha Isten lépten-nyomon megpróbálja. Minden megpróbáltatásod úgy fogadd, hogy az egyben a hited próbája is. Soha nem történt veled kapcsolatban véletlen, vagy céltalan esemény. Az lehet, hogy nem ismerted fel, hogy mi, miért volt. Akkor számodra céltalan volt, kiesett idő, elfecsérelt energia, amit Isten javadra akart fordítani. Valaha nem volt kérdés számodra: ha tűzön kell átmenned, hát nekivágsz! Mert Ő vigyáz rád, és nem hagy magadra! „De ha nem tenné is..." Most: hiszed még? Éled még?

Az, amiben körülötted mindenki más elbukott, az fog téged győztessé avatni. Nem kell, hogy a sorsod az legyen, mint sok más elbukotté. Minden vesztes seregben ott vannak a hősök is. Egy lehetnél közülük.  Elhiszed?!

A hited megharcolt próbái után lesz mondanivalód. Amit eddig tudtál, mondtál, nem volt igaz. Minden híd a terhek alatt bizonyít!  Az igaz szavak, önmagukban nem biztos, hogy hitelesek is. De ha összeforrnak veled a szavaid, ha látják, tudják: ki mondta és miért, akkor hisznek a te szavadnak is (mint hajdani elődöd, a parázna samáriai nő szavának), és végül, majd hisznek annak is, aki a te Istened.

A hited a legértékesebb kincs, ami csak a birtokodba kerülhet. A sorsod lövészárkaiban, életre, halálra küzdöttél meg érte! Ha el akarják venni, ezt az egyet nem fogod olcsón adni! A hited a legtisztábban szerzett tulajdonod: nem vetted, nem loptad. Ha van, hát megdolgoztál érte! Égen-földön, mindenütt elismerik! Tudni fogod, és mások is tudni fogják, ha van, és ha igazi! A hited a legjobb kamatra félretett befektetésed is, egyben. A legízletesebb gyümölcsöt termő fád. A leghűségesebb társad, a legerősebb támaszod. A legjobb barátod, akiből soha nem lesz ellenség.

A hited nem egy elvont fogalom. A hited és te, nem választható el egymástól. A hited a pillanat kényszerében érlelődik.

A hited, te magad vagy.