A Hufnágel Pisti-szindróma
Béküljünk meg a különbözőségeinkkel! „Hogy én miért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül?” Ki ne ismerné Mézga Paula keserű felkiáltását a rajzfilm epizódjainak végén? A második sorozatból persze azt is megtudhatjuk, hogy akkor lenne csak igazán bajban, ha valóban őt választotta volna – de erre a felismerésre sok nyomorúság árán jut el szegény hősnőnk. Ha megtanuljuk elfogadni a különbözőségeinket, számos keserves élményt elkerülhetünk.
Alighanem azért tudunk olyan jóízűen kacagni Paulán, mert kicsit magunkra ismerünk benne. Hányszor érezzük úgy, hogy a boldogságunknak valami külső körülmény állja útját; azt hisszük, hogy olyasmi tehetné teljessé életünket, amit másoktól kellene megkapnunk. Gyakran a házastársunk vagy családunk más tagja tűnik a boldogság akadályának: azt gondoljuk, hogy ha ő más lenne, másként viselkedne, akkor minden rendben lenne.
A mai pszichológia azonban már bizonyított tényként beszél arról, hogy életünk minőségét – azaz a boldogságunkat, elégedettségünket – döntően befolyásolják a gondolataink, elképzeléseink, meggyőződéseink. Sőt sokkal fontosabb a meggyőződésünk, mint a „száraz tények”, vagyis a külső, racionálisan észlelhető körülmények. Mit is jelent ez a fenti esetben? Azt, hogy valójában nem a párom hibái miatt vagyok boldogtalan, hanem mert úgy gondolom, hogy neki másmilyennek kellene lennie!
Félre az ideálokkal!
Az ilyen gondolatok mögött különböző, talán nem is tudatos elvárások, elképzelések állhatnak. Gyakori jelenség, hogy a házasságról, párkapcsolatról valamiféle regényekből, filmekből leszűrt, idealizált kép él bennünk, amelynek természetesen egyetlen valódi kapcsolat sem képes megfelelni. Vagy elképzeltünk magunknak egy ideális férjet, feleséget, aki azonban nyilván csak a fantáziánkban létezhet.
Az első lépés, amely közelebb vihet a boldogsághoz, ha ezeket az elképzeléseket, a párkeresésnél használt sablonokat félretesszük, amint döntöttünk valaki mellett. Innentől kezdve nem az a kérdés, hogy milyen társat szeretnék. Ha választottam, akkor most már az a feladatom, hogy minél jobban megismerjem és szeressem azt, aki mellett döntöttem. Ahogyan az ismert lelkész-pszichológus, Gyökössy Endre fogalmazott: „Ha elvetted azt, akit szerettél, szeresd azt, akit elvettél!”
Manapság ez egyáltalán nem könnyű! Bármilyen döntésre készülünk, számtalan információforrás áll rendelkezésünkre, összehasonlítjuk, mérlegeljük az előnyöket és hátrányokat, és szinte mindig marad bennünk némi kétség: vajon a legjobbat választottuk-e, nem bujkált-e valahol egy még jobb lehetőség, amelyet elszalasztottunk. Tény, hogy amikor választunk, kizárunk számtalan más lehetőséget. Azonban ha nem választunk, minden lehetőséget elszalasztunk!
A cikk eredetiben itt jelent meg: Family Magazin 2009/2
Tartalmi jogok: Harmat Kiadó engedélyével
