A házasság: öröm és erőforrás

Életem egyik nagy élménye volt, amikor a kertünkben kutat fúrtak azok a szakemberek, akik ezzel foglalkoznak. Sohasem felejtem el azt, amikor 40 méterről a föld alól feltört az éltető víz. Azután azt mondták a szakemberek, hogy tovább kell fúrni, mert ez még nem az igazi. Ugyanis 40 méteres mélységből hamar elfogy a víz. Aztán még tovább fúrtak. Eljutottak 50 méterig. Nekem már elég meggyőző volt, de ők azt mondták, hogy tovább kell haladni. Eljutottak 60 méterig. Akkor azt mondták, most már majdnem jó. 62 méternél aztán azt mondták, hogy ez már jó. A víz jó minőségű, és nem fogy el egyhamar.

A házasság is valami ilyesmi. Az elején lehetünk nagyon elégedettek, de higgyük el bátran, hogy „tovább kell fúrni." Nem állhatunk meg egy általunk jónak és tetszetősnek ítélt szintnél, mert előbb-utóbb elfogy a vizünk. De ha vesszük a bátorságot és a fáradtságot, akkor egyre bővelkedőbb lesz a házasságunk.

Egy kicsit leharcolt külsejű „úriember” jelent meg a virág - és ajándék üzletben, kevéssel zárás előtt. Nagy csokor piros rózsát kért, aztán valamilyen édességet és egy apró, kedves plüss macit. Kifizette, majd indult volna az ajtó felé, amikor a boltos hölgy kissé gúnyos, kissé sajnálkozó hangja megállította: „Baj van otthon?” Mosolyogva mondta a választ: „Dehogy, ez csak a szokásos, megelőző karbantartás.” Apróságokkal is sokat tehetünk azért, hogy a házasságunk tényleg örömforrás legyen, ne pedig egy feszültséggel teljes, vészterhes állapot.

Én azt hittem, hogy ez egy könnyű téma lesz: mi 14 éve vagyunk házasok, szerintem sok örömünk volt ezekben az években, de most mégis elég nehéz ezeket szavakba foglalni.

Mi is az öröm?

Az öröm egy felszabadulás-élmény, amikor a gondok és a nehézségek megoldódnak, meggyógyulunk testileg–lelkileg. Ez az érzés általában ott születik meg, ahol szenvedés volt. Tévhit, hogy az örömhöz, vagy a boldogsághoz mindig kell valami nagy dolog.

A házasság nem intézmény, hanem szeretetközösség, amely örömforrást jelent, védelmet nyújt és erőt ad.

Akik házasságban élnek

•  Hosszabb életűek.
•  Egészségesebbek – fizikailag és mentálisan egyaránt.
•  Ritkábban szenvednek sérülést és ritkábban kapnak el betegséget.
•  Gyermekeik lelkileg és érzelmileg egészségesebbek.
•  Több gyermekük születik.
•  Ritkább esetükben a vetélés.

Ahol a szülők házasságban élnek

• A gyermekek iskolai teljesítménye lényegesen jobb, és jobban tudnak olvasni is. Nagyobb eséllyel jutnak be a legjobb egyetemekre, főiskolákra, így jobbak az  elhelyezkedési lehetőségeik.
• Ritkább a családon belüli erőszak.
• A gyerekek felnőve nagyobb eséllyel fognak házasságot kötni, és kevésbé valószínű, hogy elválnak.

Ahol a szülők házassága kiegyensúlyozott

• Jobb a gyermekek és a szülők viszonya.
• Ritkábban követnek el a gyerekek bűncselekményeket, illetve erőszakos cselekményeket.
• Ritkábban fordul elő, hogy tizenéves lány házasságon kívül várandós lesz.
• Műveltebbek és magasabban képzettek a család tagjai.

„A család a legmagasabb emberi létminőség, az emberi méltóság kiteljesedésének helye.”
(Idézet: Frivaldszky János jogfilozófus)

Az első kérdés: öröm forrása-e a házasság?

Mert, mintha egyre többen gondolnák manapság, hogy a házasság olyan, mint a számítógép: olyan problémákkal való folyamatos küzdelem, amely problémák nem is léteznének, ha nem lenne ez a gép. 
Krisztina, svéd királynő mondta: "A házasság örömei nem egyenlítik ki annak kellemetlenségét." Mi a különbség a laposelem és a házasság között? Az elemnek van pozitív oldala…

Miért házasodunk?

Azért, mert ettől várunk boldogságot, vagy azért, mert boldogok vagyunk magunkban is, de ezt a boldogságot szeretnénk megosztani mással is? A házasságban alapvető az, hogy önmagunkban is teljes életet tudjunk élni: boldog, döntésképes emberek legyünk. Egy jól felépített házasság az öröm megsokszorozódását fogja jelenteni.

Kit akarunk boldogítani a házasságban?

Ez már egy következő lépés.  Hajlamosak vagyunk abban a hitben élni, hogy önbecsülésünk, önmagunk, és az egész életünk stabilitását az adja meg igazán, ha van mellettünk egy társ. Ezért nyughatatlanul keressük azt a „Másikat”, aki majd teljessé tesz bennünket; az életünket, akiben majd meglesz minden, ami belőlünk hiányzik, és viszont, és ezzel majd tökéletes kiegészítései leszünk egymásnak. A Vonzás Törvénye értelmében pedig el is jön hozzánk ez a társ! Pontosan olyan, amilyennek elképzeltük! Megvan benne minden, ami belőlünk hiányzik, bennünk pedig fellelhető mindaz, amikben Ő „szenved” hiányt. Ebből kifolyólag, jó ideig kölcsönösen fel is nézünk egymásra, csodáljuk egymást és egymás bódító bűvkörében élünk. Ne a párunkat akarjuk elsősorban boldoggá tenni, hanem Önmagunkat! Hiszen csak akkor tudjuk igazán megadni a másiknak mindazt, amit szeretnénk, ha mi magunk boldogok vagyunk. A párkapcsolati problémák legtöbbször nagyon súlyos önbecsülésbeli, önértékelési zavarokból erednek; abból, hogy rendkívül nehezünkre esik elfogadni Önmagunkat annak, Akik vagyunk.

A házasság örömei csak a házasságban lelhetőek meg

Azon kívül hiába keressük. Valamit persze találunk, de az egy nagyon torz, tragikus karikatúrája mindannak, amit Isten a házassággal kapcsolatban tervezett. Ez egyfajta rendet feltételez, amelyet korunkban sokan szeretnének felülvizsgálni.
Állítólag manapság, ha a házasság krízisei kerülnek szóba, nem a válás a leggyakoribb gondolat, hanem az, hogy ne is házasodjunk össze. Jelent-e még örömet az, hogy egy megszabott keretbe, egy rendbe illeszkedve élhetünk?

Sok kapcsolati probléma, súrlódás abból ered, hogy a házasságban is ragaszkodni akarunk a régihez

Pedig a házasságkötésünk pillanata egy olyan esemény kezdete, ami egy új életkorszak felé vezet. Ennek az új, közös életnek az örömei elsősorban közös örömök: együtt kell őket felfedezni, vagy éppen kimunkálni. Ha görcsösen ragaszkodni akarunk az előző, független életünk örömeihez, nagy csalódások várnak ránk.

Azt is meg kell érteni, hogy miközben haladunk előre a korban, az örömök változni fognak

Sajnos, sok házasságban elvárások alapján fogalmazódik meg az, hogy mi jelenti az örömöt. Pedig jobb lenne meglátni azt, hogy mit tud adni a másik. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy szegényesebb lesz az ajándék az évek múlásával: egyszerűen csak arról van szó, hogy mást tud adni az ember a társának 18, 38 vagy éppen 68 éves korában. Egy romániai atya mondta, aki már régen eldobta a csikófogát, hogy: „Már nem vezetem fel a fiataljaimat olyan szívesen a Retyezát csúcsaira, mint hajdan. Most már másfajta csúcsokra akarom őket felvezetni.”

Egészen konkrétan néhányat hagy említsek meg ezek közül az örömök közül!

A „csak egy papír” öröme

A házasság nem több, mint egy papír: mi szükség van rá? Persze, azt, hogy „csak egy papír”, azok hiszik el legkevésbé, akik mondják, mert ők azok, akik nem merik vállalni azt, hogy aláírják, pedig „csak egy papír”… Ennek a papírnak a hátterében nem kevesebb, mint a felelősség vállalásának készsége rejtőzik. A felelősségvállalás azt jelenti, hogy érett vagyok. Megérett arra, hogy saját magamért és egy másik emberért, utána pedig egy egész kis gyülekezetért felelősséget hordozzak. Ez persze teher is: de nem igaz, hogy rossz terhet hordozni (pl. fahordás a kisfiammal).

A különbözőségek öröme

Házasság előtt a nők azt hiszik, majd jól megváltoztatják leendő férjüket, a férfiak meg azt, hogy sose változik majd a feleségük. Mekkorát tévednek mind a ketten! A különbözőség öröme az illeszkedésben rejlik. A két egyforma lehet, hogy szimmetrikus, lehet, hogy jól mutat: de Isten a teremtéskor már kimondta az egyik kulcsszót: hozzáillő. Nem ugyanolyan, nem hasonmás, hanem hozzáillő. A férfihez a nő illik, a nőhöz a férfi. Sok variációs lehetőség egyébként nincs, de azért némi fondorlattal még ebbe is lehet vinni egy kanyart… Ebben a különbözőségben szinte végtelen áldás és öröm lehetősége van elrejtve; és ezt hangsúlyoznám is, hogy lehetősége. Nem önmagában a házasság az öröm, hanem az a felfedező út, amely során megleljük és felszínre hozzuk, majd pedig élvezzük ezeket az örömöket (pl. a feleségem humorérzéke). Csak ebben a különbözőségben valósul meg az, amit a Biblia beszél: lesznek ketten eggyé.

A megélt házasság öröme

Hagyjuk, hogy történjenek a dolgok (jók, rosszak), vagy tudatosan megéljük az egészet. A mozgólépcső nagyon kényelmes egy pályaudvaron, vagy a plázákban, gyors haladást biztosít, és elvisz a célig. Nagy is a csalódás, amikor valamiért leáll és rájövünk, hogy haladtunk, miközben nem is jártunk… De a házasság nem ilyen: inkább apró, de tudatosan eldöntött lépések sokasága.

A megbocsátás öröme

Emberi életünk minősége függ attól, hogy milyen választ adunk arra a kérdésre: képesek vagyunk-e megbocsátani?A házasságban valósággá válik az a jézusi gondolat, hogy „70x7” kell megbocsátani. De igazából Jézus nem számszerűsíteni akar itt, hanem világossá tenni, hogy nem mennyiségi, hanem lelkületi kérdés a megbocsátás. Mi is bocsánatból élünk: egy bibliai példázat szerint fizetésképtelen adósok vagyunk, akiken csak az elengedés segít.

A feltétlen elfogadás öröme

(Az összes, érthetetlen különbözőség ellenére.) Van néhány dolog, amiben férfiak és nők bosszantóan egyediek tudnak lenni. Pl. csak a nők ismerik azt a fogalmat, hogy „kövérítő/soványító ruha”. Szerintünk ez kicsit másként van…

A birtoklás öröme

(Enyém vagy, tied vagyok.) Apu! Te miért pont az anyut vetted el feleségül? A férjnek fennakad a szeme, és ezt mondja: "Látod, asszony, már a gyerek sem érti…"
Alapvető gondolat a kapcsolatainkat illetően: Megtanulni szeretni és vágyni az után, ami a MIÉNK!