Mit tehetsz, ha a férjed depresszióval küzd?

2. Gondoskodj magadról!

Érzelmileg és fizikailag annyira kimerültem a férjem depressziós időszakában, hogy elkezdtem súlyos álmatlanságban szenvedni. Miközben túlóráztam, neveltem a tinédzser gyerekeinket, aggódtam a pénzügyi helyzetünk és a férjem miatt. Néha pedig azt éreztem, hogy Holmes elhagyott, érzelmileg legalábbis. Végül rájöttem, hogy én is befogadtam egy kis haragot. Néhány alkalom egy tanácsadóval és később egy kis támogató csoport mérhetetlenül sokat segített nekem.

Ha magaddal és a problémáiddal kapcsolatban támogatókra találsz, akkor érzelmileg sokkal stabilabb leszel, hogy segíts a férjednek és a gyerekeknek. Íme néhány lehetőség:

Kérj segítséget!

Amikor Brenda férjének, Darylnak kórházi kezelésre volt szüksége a súlyos depressziója miatt, nem gondolt arra, hogy megkérje a testvérét vagy a lelkipásztorát, hogy kísérjék el. Egyedül vezetett Daryleval a három órányira lévő intézménybe.

Daryle kilométerenként tiltakozott: „Hazamegyek, nem megyek kórházba. A bank le fogja vonni a kölcsönöket, ha elmegyek. A vállalat csődbe fog menni. Mindent el fogunk veszíteni". Miután Brenda bevitte a férjét a kórházba és a kimerültségtől majdnem összeesett, rájött, hogy egyedül nem képes mindent megoldani. Keresett egy gyakorló tanárjelöltet, aki aztán átmenetileg velük élt, hogy segítsen a gyerekekkel kapcsolatos feladatokban és elvigye őket az iskolába. Brenda megtanult segítséget kérni másoktól. Hasonló módon te is kaphatsz segítséget egy támogató csoporttól vagy egy imatárstól, és segítséget a gyerekeidhez.

Fontold meg, hogy beszélj a férjed terapeutájával, mert gyakran a feleségek felelősnek érzik magukat férjük depressziójáért. Keress egy megbízható barátot, aki mellett sírhatsz, önmagad lehetsz, imádkozhatsz. Nekem Flo Perkins volt a megmentőm: egy idősebb barátom ő, akinek a férje krónikus depresszióban szenvedett. Flo megértett, meghallgatott, imádkozott értem és szüntelenül bátorított. Továbbította azt a vigasztalást, amivel Isten őt vigasztalta. Tőle tanultam meg azt a felbecsülhetetlen igazságot, hogy átadhatom az Úrnak minden bajomat és a férjemet a gondjaira bízhatom.

Ne titkolózz!

Amikor Liz férje élete romokban hevert klinikai depresszió miatt, kicsiny kis kavicsokká váltak a helyi közösségben, ahol előtte oszlopos tagokként tartották őket számon. A férje elvesztette a hivatását, a hírnevét, a keresőképességét és a reménységét, ugyanis már hat hosszú éve volt a depresszió fogságában. Az egyik legjobb dolog az volt, hogy törekedtek a nyitott kommunikációra egymással és a gyerekekkel is. Családi tanácskozásokat tartottak és az életkoruknak megfelelően megbeszélték, hogy mi történik, emellett együtt imádkoztak a krízis és a folyamatos küzdelmek alatt.

Egy tanács: Legjobb az ilyen típusú családi megbeszélést először a férjeddel tisztázni. Ilyen vagy ehhez hasonló mondatok segíthetnek az elindításban: „Mindig is nagyszerű apa voltál - segítenél nekem beszélni a gyerekekkel a depressziódról, hogy biztosítsuk őket, hogy ez nem az ő hibájuk, és hogy együtt fogunk gyógyulni?!"
Kerüld az ehhez hasonló mondatokat: „a depressziód ártalmas a gyerekeinkre, összekutyulja az életüket, nehézzé teszi az életünket" – hiszen ez csak rossz érzést fog kiváltani belőle. Ha a férjed azt szeretné, egyedül is leülhetsz a gyerekekkel és elmagyarázhatod nekik, mi is az a depresszió és biztosíthatod őket arról, hogy segíteni fogsz nekik megbirkózni apukájuk állapotával.

A gyerekeidnek szükségük lehet valakire, talán egy ifjúsági pásztorra vagy egy tanácsadóra, aki segít nekik rendezni az érzéseiket. Fontos, hogy azt is tudják, hozzád mindig fordulhatnak, hogy ha beszélgetni szeretnének a helyzetről.

Emlékeztesd magad Isten igazságára!

Amikor Brendát félelmek gyötörték, olyan igazságokat mondogatott magának időről időre, melyek helyreállították a stabilitását: hogy Isten soha nem hagyja el és soha nem marad el tőle, hogy Ő megígérte, hogy kegyelmével árasztja el, mikor elesett állapotban van, és hogy az Úr valahogy mindent (még ezt a depressziót is) jóra tud fordítani.

„Olyan gyakran megpróbálunk a saját utunkon kijutni egy krízisből." mondja Brenda. „Ahelyett, hogy elkezdenénk megélni a helyzetet és azt mondani. 'Rendben, Uram, mit akarsz tanítani nekem ezáltal? Miben akarod, hogy megváltozzak? Mit fogsz elvégezni a férjemben és a családomban ezen a nehéz időszakbon keresztül?'"

Ahogy Brenda Istenre fókuszált, meglátta az Ő munkáját Daryle kórházi kezelésében, a barátai akik körülfogták és a lelki növekedésük csak néhány megtapasztalás. Korábban, amikor Daryle Brenda oltalmában állt, Brenda ezen a tapasztalaton keresztül megtanult sokkal jobban Istenre támaszkodni. És amint Daryle felgyógyult, kifejlesztett egy hatékony szolgálatot a sérült emberek felé és egy különleges érzékenységet a depressziótól szenvedők felé.

Szervezz „mini nyaralásokat"!

Azalatt a hat év alatt, amíg a férje depressziós volt, Liz megtanulta, hogyan lehet rövidebb időkre kiszakadni a családi nehézségekből. Mivel anyagilag nehéz helyzetben voltak, Liz hosszú sétákat tett a környéken dicséreteket énekelve, néha egy egész vödörre való könnyet hullatott, máskor megállt, hogy összegezze érzéseit. Otthon illatos gyertyákat gyújtott és pihentető habfürdőt vett. Szórakoztató programokat szervezett a gyerekeknek – piknik, kirándulás a parkba, állatkert, mozi, esetenként a nagyszülők meglátogatása – amelyekre egyedül vitte őket, a férje nélkül, amikor párjának még arra sem volt ereje, hogy színleg bekapcsolódjon ezekbe a családi együttlétekbe. Ezek a rövid kikapcsolódások pedig feltöltötték Lizt, hogy szembe tudjon nézni a rá váró kihívásokkal.