Szabadság, szeretet

Szülőként arra törekszünk, hogy a lehető legjobbat adjuk mindenből a gyermekeinknek, hogy ideális körülményeket teremtsünk a fejlődésükhöz, ám jó ha tudjuk: nem minden rajtunk múlik. Személyiségünk gyermekkorunk óta formálódik, családi értékek, nevelési normák, szokások rögzülnek, jobb esetben pozitív mintát adva a házastársi és szülő-gyermek kapcsolatunkhoz.

De mi történik akkor, ha a gyermekkorunkból hozott minta negatív, van-e lehetőségünk változtatni, másként megélni szülői szerepünket, mint ahogyan azt otthon láttuk? Semmiképpen, ha ösztönösen, zsigerből próbáljuk nevelni gyermekeinket; mindenképpen, ha a nevelést tudatosan, módszeresen végezzük, úgy, hogy tapasztalt emberek bölcs tanácsaira hallgatva mi magunk is változunk.

Pulay Gyula: Tekintély és szabadság a nevelésben és a vezetésben című könyve fontos szakirodalom lehet mindazok számára, akik tudatosan vállalják a (cég- vagy család-) vezetés szolgálatát. Mivel vezetési gyakorlatom (egyelőre) nincsen, viszont házasságban élő, gyermeket nevelő szülőként nap mint nap szembesülök a család viszonyrendszerének összetettségével, egy gyakorló családapa szemszögéből szeretném kiemelni a könyv néhány olyan gondolatát, amely megállásra, elgondolkodásra késztetett.

A nevelés szolgálat

Első helyre kívánkozik a szolgálat fogalma. Pulay Gyula szerint mind a vezetés, mind a nevelés szolgálat. Hétköznapi, apró-cseprő gondjaim között hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy földi létünknek határai vannak, életünk kisebb-nagyobb rendszerek része, amelyekben fontos megtalálnunk a helyünket. Ha szolgálatként tekintek a munkámra, a családomra, megtanulok többet adni, mint kapni. Hiszen a szeretet áldozatvállalással jár – a szolgáló szeretet nem a maga hasznát keresi.

Milyen a légköre a családunknak? 

Szeretünk-e úgy élni, ahogyan élünk, elégedettek, boldogok vagyunk-e? És mások szívesen jönnek-e hozzánk? Ez volt a második gondolat, amely szíven ütött. Azt is a könyvből tanultam meg, hogy a család légkörének számos összetevője van: értékek, példamutatás, hagyományok – ez a három legfontosabb. Érdemes ízlelgetnünk ezeket a szavakat, elgondolkoznunk azon, vannak-e olyan hagyományai családunknak, amelyeket át tudunk adni a következő nemzedéknek, képesek vagyunk-e jó példával elöl járni (van-e tekintélyünk), milyen értékek határozzák meg mindennapjainkat.

A cikk eredetiben itt jelent meg: Family Magazin 2011/03

Tartalmi jogok: Harmat Kiadó engedélyével